Ebben a lelkileg sivár időszakban is akadtak azonban olyanok, akik nem szakadtak el a Bibliától, nem hagyták ott egyházukat, hanem Jézus Krisztus váltságát, egyedüli üdvözítő voltát hirdették a szószékekről. Közéjük tartozott a németajkú Gottlieb August Wimmer (1791-1863) felsőlövőj evangélikus lelkész, aki szinte „egymagában képviselte a pietista szellemben vett ortodoxiát” (Anne-Marie Kool). Felsőlövő, vagy Oberschützen egy alig több mint ezerlelkes falu volt a nyugati országrészben (ma Ausztria Burgenland tartományához tartozik), amelynek lakosai főként csempészetből tartották fenn magukat. Mindennaposak voltak közöttük a féktelen tivornyák, az ivászatok, a mezei munkák végzése is főként az asszonyokra maradt. Wimmer látva ezt az erkölcstelenséget, elhatározta, hogy segít nekik kiemelkedni ebből a fertőből.Amikor 1818-ban ide került elsődleges feladatának az evangélium hirdetését, a vallásos irodalom terjesztését és az egyházi iskola felvirágoztatását tekintette. Igehirdetései nyomán rövid idő alatt többen is hitre jutottak. Számukra imádságos könyvet, később pedig új énekeskönyvet adott ki. Az iskolai oktatást teljesen átszervezte, sőt tanítóképzőt indított. Munkálkodása nyomán Felsőlövő hamarosan mintagyülekezetté formálódott.
Nyilvánvaló sikerei mellett Wimmert rengeteg támadás érte. Különösen egyházi felettesei és a falu elöljárói jeleskedtek az intrikákban. Végül távozásra kényszerítették, ám kétévi modori (Pozsony melletti település) tartózkodás után visszatért korábbi szolgálati helyére, és folytatta a megkezdett munkát. Felsőlövő valóságos missziói központtá lett, egymást érték a különböző lelki konferenciák, amelyek sokaknak szolgáltak áldásul.
Wimmer itteni munkásságának egyik gyümölcse volt Böhm Sámuel (1831-1859), aki később Afrikába ment misszionáriusnak. Böhm rendkívül tudatosan készült erre a szolgálatra. A felsőlövői tanítóképzőbe járt, majd 1853-ban a Bázeli Missziós Iskolába került. Négy évig tartott a felkészülése, majd tanulmányainak végeztével Bécsben iktatták be evangélikus misszionárius-lelkésznek. Az Észak-német Missziói Társasághoz került, és még ebben az esztendőben, 1857 októberében elutazott Afrikába. Úti célja Togo volt, ahol a Quittában működő iskola vezetője lett. Közben rendszeresen prédikált, és hamarosan megkezdte missziói körútjait is. A környékbeli falvak lakosainak hirdette az evangéliumot. Szolgálatáról folyamatosan beszámolt honfitársainak, s ennek köszönhetően Magyarországon is mind nagyobb érdeklődés támadt a külmisszió iránt. Sokan anyagilag támogatták Böhm afrikai kinn tartózkodását, miközben másokat is ösztönöztek a külmissziói szolgálatra. Egy ideig úgy tűnt, hogy a testvére, Böhm János is misszionárius lesz, végül azonban nem tudott kiutazni.A szépen induló afrikai missziós szolgálat hamarosan tragikus véget ért, amikor kétévi szolgálat után Böhm Sámuel maláriában váratlanul elhunyt. Halála mindenkit megrendített, távozásával azonban nem tört meg a missziói lendület. Felsőlövő és környéke még hosszú ideig „missziói lázban” égett, sőt a későbbi ébredési mozgalmak melegágya lett. Wimmer és Böhm olyan hatással voltak, hogy erről a vidékről a továbbiakban többen mentek ki külmisszióba – gyümölccsé érett a magvetés.
