Sok meddő próbálkozás után a 19. század közepén újra felvetődött egy Moldvába és Oláhországba irányuló misszió gondolata, s az elképzelés kedvező fogadtatásra talált a református egyház berkeiben. Az ötletet leginkább a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (PEIL) támogatta, amelynek szerkesztője, Ballagi Mór 1860-ban bejelentette, hogy Czelder Márton losonci segédlelkész és vallástanár késznek mutatkozik elmenni a keleti határon túlra.
Czelder Márton Vásárosnaményben született 1833. november 11-én, szegény sorsú nemes szülőktől. Iskoláit szülőhelyén, majd pedig Nyíregyházán és Sárospatakon végezte. Tizenöt évesen beállt a szabadságharcosok közé, a forradalom bukása után pedig Nagyrozvágyra ment segédtanítónak. 1856-ban segédlelkészi vizsgát tett Sárospatakon, s miután Apostol Pál püspök feleskette, Losoncra került káplánnak és helyettes gimnáziumi tanárnak.
A magyarországi protestáns egyházi élet egyik legsajátosabb alakja volt. Nagyszerű szónokként, kiváló igehirdetőként és fáradhatatlan egyházszervezőként tartották számon. Romániába érkezve buzgón belevetette magát a munkába: gyülekezeteket alapított, templomokat és iskolákat építtetett. Az „ortodox pietistának” nevezett Czelder óriási elánnal munkálkodott annak az ügynek a megvalósításán, amelyet sokan csak kétkedéssel szemléltek. Emberileg nézve a lehetetlen próbálta meg. Nem álltak mögötte tömegek, nem állt rendelkezésére semmilyen biztos anyagi fedezet, egyetlen szervezet sem vállalta fel a misszió terheit. A hivatalos egyháziak is inkább megnyirbálták lendületét, mintsem segítették volna őt.
Missziójára egyaránt hatott korának hazafias irányultsága, és a Skót Misszió lelkisége. A skótoknak ekkor már voltak munkatársaik Iasiban és Ibrailában, de örömmel támogatták az újabb próbálkozást. Ennek ellenére Czeldernek sok fáradságába került, amíg a szükséges anyagiakat összeszedte. A különböző egyházi lapokban állandóan tudósított munkájáról, alapítványokat hozott létre, ösztönzésére számos gyülekezetben rendeztek gyűjtéseket. Ezzel egyidőben némelyek bírálták egyszemélyes misszióját. Hogy a támadásokat visszaverje, egy segédlelkészt hívott maga mellé, aki azonban hamarosan ellene fordult.
Czelder válaszút elé került. Az nyilvánvalóvá lett előtte, hogy az egyház támogatására a nem igen számíthat. Felmerült benne a Romániai Független Szabad Magyar Egyház megalapítása ekkor azonban azzal támadták, hogy a püspöki cím után áhítozik. A támadások ellenére összehívta a zsinatot, itt viszont sokan ellene fordultak Végül látszólag kompromisszum született, és folytathatta a megkezdett munkát. Sőt Missiói Lapok címmel folyóiratot hozott létre, amelyben rendszeresen beszámolt minden munkájáról. Végül egy évtizednyi külmissziói szolgálat után visszatért az anyaországba.
Elfoglalta a felső-bányai református egyház meghívását, ahol 13 évig lelkészkedett. Itt is kiváló szónoklataival és páratlan szervezői készségével hívta fel magára kortársai figyelmét. Közben számos folyóiratot szerkesztett, és sorra jelentek meg a könyvei. 1884-ben Kecskemétre választották meg lelkészül, ám mindössze öt esztendőt töltött itt. Bizonyos szabálytalanságok miatt elmozdították állásából, így Nagybányára költözött. Itt halt meg még ugyanebben az évben, 1889. augusztus 23-án.
Hiányosságai és túlkapásai ellenére a Moldva-Oláhországi Misszió úttörő jellegű volt, amit ékesen bizonyít az a tény, hogy a missziói munka Czelder Márton távozása után sem szűnt meg. Bár a konfliktusok negatív módon befolyásolták a további ilyen jellegű vállalkozásokat, ugyanakkor váratlan módon fel is bátorították a gyülekezeteket a misszióban való részvételre. Munkássága előkészítette a talajt egy későbbi külmissziói mozgalom kialakulásához és felvirágoztatásához, amely éppen napjainkban éli reneszánszát.
