2010. augusztus 30., hétfő

HERMANN ADOLF KÍNÁBAN

A Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Missziói Egyesület (MAHEM) missziói erőfeszítései a 20. század kezdetén lassan meghozták a maguk gyümölcsét. Anyagi bázisa fokozatosan megerősödött, és egyre többen álltak be a missziói munkába. Közülük többen is rendkívüli odaszánásról tettek tanúbizonyságot, s magukat nem kímélték, sem a tanulásban, sem pedig szolgálatban. Közülük talán az egyik legtehetségesebbnek tűnt Hermann Adolf.

Hermann Adolf Alsólövőn született 1880-ban, apja Hermann Mátyás, kovácsmester, anyja Endler Mária. A család később Felsőőrbe költözött át, ahonnan Adolf viszonylag fiatalon, 15 éves korában Budapestre került. Pincérnek tanult, és a szakmáját tökéletesítendő 1897-ben Kolozsvárra, majd pedig Bécsbe utazott. Innen Stájerországba ment, majd pedig Londonba. Itt gyakran látogatta a Német Keresztyén Ifjúsági Otthon bibliaóráit, ahol rövidesen élő hitre jutott. Ezt a Bibliájába való bejegyzése is tanúsítja: „1903. augusztus első napján, ebben az országban, Angliában való tartózkodásom ötödik évfordulóján újra odaszentelem és átadom magam neked, Istenem és Megváltóm, hogy tied legyek és a te dicsőségedre használj fel. Hermann Adolf” (Anne-Marie Kool: Az Úr csodásan működik I, 280. o.). Közben tagja lett a Keresztyén Pincérek Társaságának, de mindinkább a külmisszió kezdte érdekelni. Glasgowba utazott, ahol két esztendőn át készült kínai kiküldetésére. A kibocsátására 1905 nyarán került sor, a felsőlövői evangélikus templomban.


Szeptemberben Angliába utazott, majd folytatta útját Kína felé. Sanghajban szállt partra, ahonnan rövid pihenő után Nankingba ment. Néhány hónapot nyelvtanulással töltött, míg végül elfoglalhatta szolgálati helyét a Shuenteh Fu misszióállomáson. Hatalmas néptömegek éltek itt, akiknek rövidesen már az anyanyelvükön hirdette az evangéliumot. Nagy népszerűségnek örvendett a helyiek körében, sokan keresték fel kérdéseikkel, különböző problémáikkal – és fogadták el Jézus Krisztust személyes megváltójuknak.

Hermann Adolf 1909 nyarán megházasodott, feleségül vette Erna A. Hieks-et, akit az Amerikai Presbiteriánus Misszió küldött ki misszionáriusnak Ázsiába. Házasságukból két fiuk és egy leányuk született – az egyik fiú súlyos fogyatékkal, akinek gondozása nagy terhet rótt rájuk. 1913-ban szabadságra utaztak haza, és ez alkalommal több gyülekezetet is meglátogattak, ahol beszámoltak Kínában végzett munkájukról. Két év múlva tértek vissza, hogy újult erővel szolgálhassák tovább Krisztus ügyét.

A kedvező jelek ellenére a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerették volna. Hermann Adolf súlyos lelki válságba került, a problémákon minden igyekezete ellenére sem tudott úrrá lenni. Elhagyta szolgálati helyét és átköltözött Paotingba, ahol valameddig a Presbiteriánus Missziói Kórház igazgatójaként működött. Végül úgy döntött, hogy kilép a Kínai Belföldi Misszióból, és elhagyja az országot. További sorsa ismeretlen, annyit tudni róla az Amerikai Egyesült Államokba költöztek. 1967-ben hunyt el az Illinois államban. 1925-ben járt utoljára Magyarországon, amikor meglátogatta rokonait. Hazájával később sem szakadt meg teljesen a kapcsolata, élete végéig baráti levelezést folytatott Scholtz László evangélikus lelkésszel.